Tanyasi gyerek vagyok. Szentkirályon, annak egyik tanyáján nõttem fel, Kecskemét mellett 20 km-re. Kecskeméten a Piarista Gimnáziumban végeztem, majd Hódmezõvásárhelyen, az Állattenyésztési Fõiskolán szereztem állathigiénikus szak-üzemmérnöki oklevelet. Középfokú angol nyelvvizsgával rendelkezem, ezen kívül a zenének és a zenélésnek elkötelezett híve vagyok: 24 éven keresztül énekeltem a Kecskeméti Pedagógus Énekkarban, 13 éven keresztül csellóztam. A feleségemmel, Erikával 1983-ban házasodtunk össze. Azóta Kecskeméten lakunk, gyermekünk nem született.

1990. óta vagyok Szentkirály polgármestere, pártnak nem voltam, és nem is szándékozom tagja lenni. Szentkirály közel kétezer lelkes település, lakóinak több mint 40%-a ma is tanyán él. Pártszervezet egyáltalán nem mûködik nálunk. 1990-ben a kislista állítása céljából alakuló MDF csoportnak voltam a jelöltje, 1994-tõl kezdve a helyi „Vágó János” Gazdakör jelölt, ennek a színeiben nyertem. Falunk meglehetõsen egyszínû, a döntõ többség a keresztény-konzervatív hagyományokat és szellemiséget éppen képviselõ politikai szervezõdéseket támogatta valamennyi választás alkalmával, beleértve ebbe a 2004. december 5-i népszavazást is. Elkötelezettje voltam, és akarok is maradni a közpolitizálásnak. Számomra ugyanolyan érték a baloldal részérõl felmerült kezdeményezés, ha az a társadalom elõre vitelét, a becsületnek és a paraszti tisztességnek az érvényesülését szolgálja. Ugyanígy értetlenkedve fogadom a jobb oldal részérõl az ilyen kezdeményezésnek az elvetését.

Nem kívánom megújítani, új alapokra helyezni a Magyar Faluszövetséget, mint ahogy nem hiszek abban sem, hogy új Magyarországot kellene építeni. Ezt a Magyarországot, amit kaptunk, örököltünk, ezt kell építeni. Nem újjá, de folytatni azt, amit az elõdeink évtizedeken keresztül verejtékes munkával végeztek.

Én a magyar falunak abban a szellemiségében hiszek és bízom, amely két Istvánhoz köthetõ. Az egyik Szent István, aki képes volt elérni azt, hogy 10 falu felépítsen egy templomot, a másik pedig Fekete István, aki Somogy-ország nagy szülöttjeként a szívemben eminens helyet foglal el, már ami a magyar falu, a magyar paraszti valóságnak a bemutatását és a képviseletét illeti. Úgy gondolom, hogy a pártorientációt illetõen semlegesíteni, „falusiasítani” kellene a közéletünket, a hazai valósághoz és a becsülethez jobban igazodó politikát kellene meghonosítani e hazában. Nem tudok más országban gondolkodni, csak ebben az egyben. Nem tudom „projektként” tekinteni azt, ami a magyar társadalomnak az igazgatását, jobbítását illeti, hanem életcélként azon a falusi szinten, ahol vagyunk. A sikerorientált rövid-távú fellángolástól, amit bármelyik párt színében sokan mûvelnek, meglehetõsen távol tartom magam. Nem négy években gondolkodom.

A magam eszközeivel a legkisebbeknek, a falvaknak a képviseletében, ha a hazai közéletbe ebbõl csak cseppeket is be tudok juttatni a Faluszövetség tagtelepüléseinek érdekét megjelenítve, nekem programnak ennyi elég. Nem a saját ambíciómból és karriertörekvésembõl vállaltam a tisztséget, hanem azért, hogyha azok a gyökerek, amikbõl én eredeztetem magam, gyümölcsöt teremhetnek a magyar falu, a magyar vidék számára, akkor ezt a gyümölcsöt érleljük meg.